Bélyegző történelem
A bélyegző elsődleges funkciója, hogy lenyomata dokumentumokat, küldeményeket jelöljön, illetve hitelesítsen.
1.) Pecsét :
A latin signum / sigillum kifejezésekből származik a pecsét szó és elsősorban jelként, megjelölésként alkalmazzák.
Kemény nyomóeszközön található forma, ábra képlékeny felületre átvitt lenyomatát jelenti.
Mezopotámiában a Kr. e. 4. évezredben ismerték már a pecsétnyomót, Kr. e. 2. évezredben pedig alkalmaztak zárópecsétet Egyiptomban. A Biblia szerint a zsidók körében elterjedt volt a pecséthasználat, de a görögök és a rómaiak is alkalmaztak pecsétgyűrűket és pecséthengereket.
Fő funkciójuk a bizonyítás, hitelesítés volt.
Anyaguk szerint viaszpecséteket és fémből készült pecséteket különböztetünk meg.
Fémpecsétet uralkodók, pápák és főurak használtak – aranyból a király pecsétje volt - de ez inkább formai eltérés volt, nagyobb hitelesítő ereje nem volt a többi fémhez képest.
A pecsétek vizsgálatával külön tudományág foglalkozik (szfragisztika).
2.) Bélyegző :
A postai bélyegző a postai okmányok, küldemények jelölésére szolgál(t).
A postára érkezés időpontját és a posta helyét jelöli.
Mai ismeretek szerint elsőként Velencében, 1449-ben alkalmazták. A legkorábbi ismert „fizetve” jelölésű bélyegzőt pedig Londonból származtatják, 1681-ből. A 19. században bevezetett postabélyegző már nem csak bizonyító ereje miatt vált használatossá, de megakadályozta a már használt postai bélyegek újra felhasználását.
Ennek folyományaként kezdtek a bélyegzők lenyomatai több sorból állni, illetve egyedi alakzatokat felvenni (kör, rombusz, ovális, zárt szögletes)
Az általunk is használt bélyegzők tehát ezek nyomán válnak szét sík lenyomatú- és dombornyomott (azaz térbeli) típusokká.
Információ : Wikipedia
