Pecséttan, avagy szfragisztika
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a pecséttan a történettudomány egy olyan segédtudománya, amely a pecsét lenyomatával és nyomójával foglalkozik és ezeknek a jelentését, eredetét és művészeti aspektusait vizsgálja.
Pecséteket már időszámításunk előtt is használtak. A működés alapja, hogy egy kemény anyagba (mely régen lehetett például fém, kő vagy fa) mintát formáztak (kép negatívja), majd ennek a lenyomatát (kép pozitívja) képezték valamilyen képlékeny anyagban (például olvasztott fémben vagy viaszban) vagy tintával papír felületén. Ezeknek a pecséteknek az elkészítése hosszú időbe telt, nagy odafigyelést igényelt és költséges volt. Hatalmas váltás következett be azonban a gumi felfedezésével (1736), majd a vulkanizálás eljárásának kitalálásával, amikor beindult a bélyegzők sorozatgyártása.
Már a középkorban foglalkoztak a pecsétek vizsgálatával, de csak a 18. századtól tekintjük önálló tudománynak. Magyarországon a pecséttan vizsgálata bizonyos mértékig folyamatosan megtalálható volt, de valóságosan csak az 1960-as évek után kezdett el fejlődni. Hazánkban a kutatók eleinte a szfragisztikát csak a címertan (heraldika) témaköréből kiindulva közelítették meg, a középkori időszakot vizsgálva és a 20. század elejéig a szakirodalom rövidebb tanulmányokból állt, melyeket szakfolyóiratokban közöltek le. Egyik jelentős kutatónk Kumorovitz Lajos Bernát volt, aki a szfragisztika témakörén belül foglalkozott annak elméleti kérdéseivel és a kapcsolódó, például jogi, vonatkozásaival is. A középkori pecséttan első teljes körű áttekintését Bodor Imre és Marosi Enikő végezte el.
Napjainkban Magyarországon több kiállítás megtekinthető szfragisztika témakörében. Az egyik a Magyar Nemzeti Múzeumban található gyűjtemény, mely 1814-ben alapult és azóta folyamatosan bővül. Itt találhatóak többek között Batthyány Lajos, első magyar alkotmányos miniszterelnök pecsétnyomói és III. Béla aranybullája is.
Forrás: mnm.hu, lexikon.katolikus.hu, mek.oszk.hu, literadattar.blogspot.com, tonerklinika.hu